Bevezetés
Nos, mindig ezek az elvárások karácsonykor... Finom ételt vársz, és néhányan remélik, hogy nem halat (átmenet a "Milyen a karácsony íze?" című szkeccsből).
Az elvárások és a remények is nagy szerepet játszanak karácsonykor. Ma este ajándékot várok, és remélem, hogy egy drón lesz.
Ez csak egy kis vicc volt, már van egy drónom, két éve spóroltam rá.
A remények ellentéte a félelem. Ma este ajándékot várok, és félek, hogy döntetlen lesz.
De hagyjuk ezeket az ostobaságokat - bár lehet, hogy egyesek számára nagyon is valós reményeket és félelmeket érintettem -, és nézzünk meg egy karácsonyi szöveget az Ószövetségből (Ézsaiás 9:1-6; NL):
Remény a sötétségben élő népnek
Az első verset az Újszövetség a Máté 4:15,16-ban idézi, ahol Jézus Krisztus költözését írja le Kafarnaumba, a Galileai-tótól északnyugatra, a Zebulon és Naftali törzsek akkori földjén.
Ez azt jelenti, hogy ez a fényes fény az Újszövetség szövegéből Jézushoz kapcsolódik.
Tudni kell, hogy az előző fejezetben, Ézsaiás 8-ban a sötétség idejét írták le Izrael népe számára, amely az Istentől való elfordulás miatt következett be. Félelem volt egy hatalmas ellenségtől, voltak okkult gyakorlatok, amelyek gyakran kéz a kézben járnak a félelemmel.
Most pedig fényt jelentettek be. Én csak a sötétséget a félelemmel azonosítottam, ami nem mindig illik ide. De a sötétben nem látod a célpontot, nem látod, mi jön feléd, és ez elég fenyegetőnek és ijesztőnek tűnik.
A fényes fény mutatja a célt és az utat.
Az északi féltekén a karácsony a sötét évszakra esik, és mindig mindenhol rengeteg karácsonyi fényt látni. Időnként az a csúnya gondolat jár a fejemben, hogy az áram még nem elég drága, de megértem, hogy sokan szenvednek a sötétségtől, és a karácsonyi világítás segít. És a LED-ekkel már nem is olyan drága, úgyhogy ezt a csúnya gondolatot megint eltaszítom magamtól.
Jézus Krisztus a mi reménységünk, a mi világosságunk. Ha ezt a valószínűleg már ezerszer hallott mondatot újra magaddal tudod vinni, akkor ez az év már egy értékes karácsony.
Joy
A második versszak egy kicsit konkrétabb:
"sokasodjon a nép": az ember többé nem tartozik csak kevesekhez, többé nincs egyedül. A sötétségben az ember gyakran érzi magát egyedül, mert nem látja a többieket. A fény megmutatja nekünk felebarátunkat, testvérünket, testvérünket.
"Öröm Istenben, mint...": Mint az aratás ideje, mint amikor az emberek felosztják egymás között a zsákmányt.
A "zsákmányolás" szó hallatán egy pillanatra meg kell rándulnom, mert ez valahogy bűnözőnek hangzik, mint a kalózkodás vagy a lopás, de itt minden az érzésről szól. Képzeld el, hogy másokkal együtt találsz egy kincset, és megtarthatod. Most kifizetheti az adósságait, tehet valami jót a családjának, talán végre kényeztetheti magát valamivel, például egy nyaralással. És ezt az örömöt megosztod a többiekkel, akik veled együtt megtalálták a kincset, és mindenkinek jut belőle.
Nincs irigység, és mindenki boldog együtt.
Felszabadulás és béke
Ezután ismét a sötétségre terelődik a szó:
Először is, a felszabadulásról van szó. Izrael északi része, legalábbis a korábban említett Zebulon és Naftali törzsek asszír uralom alatt álltak, és az itt meghirdetett felszabadítás akkoriban Ézsaiás 37. könyvében is megvalósult.
De mi személyesen is szenvedhetünk egy igában, és nyomás alatt lehetünk. A mai keretek között nem tudok többet mondani annál a talán kissé közhelyes kijelentésnél, hogy Jézus által szabaddá lehet válni. Az oda vezető út mindig nagyon egyéni és személyes. De ahogy korábban említettem, más testvérek is ott vannak, nem vagytok egyedül.
És akkor a békéről van szó. Elég ijesztőnek találom, hogy a negyedik versszak első része, a "Minden dübörgő menetelő csizma" olyan kijelentés, amelyet szinte minden ember minden időben megért. Itt nem kell semmit kulturálisan magyarázni, ez a kijelentés teljesen időtálló.
A háborút nem lehet megkerülni. Az elmúlt évtizedekben mindig volt valahol háború a világban, de ezúttal olyan közel van.
Egyes egyházi emberek az 1914-es első világháborús, úgynevezett karácsonyi fegyverszünetet emlegették mintaként, és azt kérdezték, hogy ez nem lenne-e lehetséges Ukrajnában is.
Megvan a Wikipédia szócikk erről
(https://de.wikipedia.org/wiki/Weihnachtsfrieden_(Első_Világháború))
nagyon izgalmas, csak ajánlani tudom. Ez a karácsonyi fegyverszünet elsősorban a német és brit katonák között zajlott Belgium-Flandriában és a szomszédos francia területeken. Egy alkalommal a katonák még közös istentiszteletet is tartottak, ahol a 23. zsoltárt olvasták fel, először angolul, majd németül.
Az nagyszerű volt, de ma már egy kicsit dicsőítésnek tűnik. A franciák és a belgák alig voltak érintettek, mivel a háború az ő földjükön zajlott, és közvetlenül érintettek a német megszállók által okozott pusztításokban. Tehát inkább a közvetlenül érintettek nélkül, mint ahogyan ez ma néha az ukrajnai háborúról szóló különböző viták esetében is történik.
Ha most politikailag nézzük a két verset, rájövünk, hogy az igától való megszabadulás és a fegyverek elpusztítása valahogyan összetartozik. Tehát az elnyomásban a béke nem lehet megoldás. A békének és a szabad életnek együtt kell járnia. A "szabadság" kifejezést a politikusok gyakran furcsán értelmezik, de azt hiszem, érti, mire gondolok.
A gyermek
Térjünk a lényegre:
Most már tényleg karácsonyi a hangulat.
Engem személy szerint azonban bosszant, amikor az emberek a Krisztus gyermekről beszélnek, aki állítólag elhozza az ajándékokat. A Mikulás egészen egyértelműen a Fogtündér univerzumában helyezkedik el, de a Krisztusgyermek, akit kultúrától függően göndör hajú angyalként képzelnek el, aki hozza az ajándékokat, valóban eltorzíthatja a valódi Jézus Krisztusról alkotott képet, aki tehetetlen csecsemőként jött a világra, és csodálatos tanácsadónk, erős Istenünk, örök Atyánk és a béke Fejedelme lett.
Nézzük meg közelebbről ezt a négy kifejezést.
- Csodálatos tanácsadó: Ha tanácsra van szükséged, ha tanácstalan vagy, hozzá fordulhatsz. Valahogy segíteni fog: Olyan dolgokon keresztül, amelyek világossá válnak számodra, egy bibliai szövegen keresztül, ajtókon keresztül, amelyek kinyílnak vagy becsukódnak, néha csodálatos módon.
- Erős Isten: Jézus Krisztus által a mindenható Istenhez kapcsolódunk. Isten erős, erősebb, mint azt el tudjuk képzelni. Számára semmi sem lehetetlen.
- Örök Atya: Földi szüleink vagy más gondviselőink egy bizonyos ponton elhagynak minket, vagy legalábbis egy bizonyos ponton már nem tudnak segíteni nekünk. Jézus Krisztus által Isten továbbra is a mi Atyánk marad, mindenki számára személyesen, függetlenül attól, hogy hány évesek leszünk, és hová vezet az utunk.
- A béke fejedelme: Az Istennel, önmagunkkal és felebarátainkkal való békességben élés fontos alapja a teljes életnek. És ezt a békét ígérte nekünk Jézus.
Aztán ott van a végtelen uralomról szóló beszéd, békében, jogban és igazságosságban.
Ez természetesen nem egy teokrácia, ahol néhány furcsa köntösben és fejdíszben lévő ember dönti el, hogy mi merre menjen.
Isten országa itt a földön személyesen bennünk kezdődik. Ha csatlakozunk Jézus Krisztushoz, ha átadjuk neki az életünket, akkor az ő békéje növekedhet és terjedhet bennünk. Ez magában foglalja az igazságosságát és az irgalmasságát is.
Talán túl giccsesnek tűnik ez a mondat karácsonyra, különösen, ha a saját kudarcaira gondol. Itt csúnyán viselkedtem, ott megbántottam valakit a viselkedésemmel, máshol lehet, hogy nem rendeztem, hanem inkább szítottam egy vitát.
Azt hiszem, ezt mindannyian megtapasztaljuk néha, de ettől függetlenül igaz, hogy Jézus Krisztus békességének országa személyesen bennünk kezdődik.
És szövegünk utolsó mondatában valóban megjelenik a "fenntartható" szó, legalábbis az "Új élet" fordításban. Ez egy olyan szó, amellyel manapság minden alkalommal dobálóznak, és ez így van rendjén, mert a múltban sok területen hajlamosak voltunk figyelmen kívül hagyni a fenntarthatóságot.
Újra elolvastam a verset:
Ez természetesen az örökkévalóságba való bepillantás, de, mint mondtam, itt kezdődik velünk személyesen is.
És hiszem, hogy Isten személyesen is tartósan érdeklődik irántad, és tartósan elkötelezi magát melletted, és hogy megtapasztalod az ő békéjét.
Összefoglaló
Befejezésül még egyszer röviden felsorolom az egyes pontokat:
- Remény a sötétségben: Jézus Krisztus, a világosság, megmutatja az utat, és látod, hogy nem vagy egyedül.
- Isten örömének megosztása
- Van béke Istennel, béke önmagunkkal és béke a másikkal, és ez személyesen bennünk kezdődik.
- A reménység gyermeke, Jézus Krisztus, mint csodálatos tanácsadó, erős Isten, örök Atya és a béke fejedelme, értünk van. Istennek pedig személyesen benned és bennem van tartós érdeke, hogy megtapasztaljuk és továbbadjuk az ő békéjét.