Bevezetés
Most kezdődik a karácsonyi időszak, az advent, és az a téma, ami a múlt héten a Biblia olvasása közben megragadta a figyelmemet, talán nem igazán illik ebbe az időszakba.
Vagy talán mégis.
A karácsonyi időszakban egyre többet találkozunk különböző rokonokkal, és ez néha nem feszültségmentes. És talán a mai bibliai szövegről való elmélkedés segíthet abban, hogy bizonyos helyzetekben egy kicsit enyhítsük a feszültséget. Lehet, hogy önnek nincsenek problémái ebből a szempontból.
A bibliai szöveg a Máté evangéliuma 23. fejezete, ahol Jézus masszívan bírálja a farizeusokat, az úgynevezett jajkiáltásokat. A szöveg tulajdonképpen a mérgező viselkedésről szól, és erről szeretnék önökkel együtt elmélkedni.
Az elején szerettem volna felolvasni a mérgező viselkedés definícióját, de nincs róla Wikipédia-szócikk.
Azt hiszem, ismered a "mérgező" szót. A szó jelentése "mérgező" vagy "káros", és valószínűleg az ógörögből származik. A "tò tóxon" valami olyasmit jelent, mint "az íj", amelyet a görög harcosok fegyverként használtak. A "Toxikòn phármakon" volt az a méreg, amelybe a harcosok a nyílhegyeket mártották.
És ez egy elég markáns kép lehet, mert a mérgező viselkedés mérgezett nyílvesszőként csapódhat beléd.
De a fő probléma a mérgező viselkedéssel az, hogy általában a másik emberben látjuk. Szeretném ma végigvenni veletek ezeket a jajkiáltásokat, mert Jézus részletesen kitér a farizeusok mérgező viselkedésére.
A "viselkedés" kifejezést egy kicsit tágabban kell érteni; használhatnánk itt az új német "gondolkodásmód" szót, azaz az egyén alapvető gondolkodás- és cselekvésmódját az életében. Talán a "mentalitás" kifejezés is illik rá.
Mi a teendő
A Máté 23:1-4-vel kezdem; NL
Szerintem ez egy elég nyilvánvaló kijelentés: "Tartsd magad ahhoz, amit ők mondanak, de ne kövesd őket".
Talán itt is eszünkbe jut a közmondás: "vizet prédikálj, bort igyál".
Nem ritka, hogy másokat szigorúbban ítélünk meg, mint a saját viselkedésünket. Hasonló kijelentést találunk a Máté 7:3-ban; NL
A trükkös dolog az, hogy általában azt hiszed, hogy nincs gerenda a szemedben, mert nem látod.
Ami segít megváltoztatni ezt a mérgező viselkedést, az az, ha felismerjük, hogy csak keveset tudunk. Az 1Korinthus 13:9-ben a Luther-fordítás olyan szépen mondja: "A felhasználói tudás darabos.
Keveset tudunk, és a szemünkben lévő gerenda azt a sok mindent szimbolizálja, amit nem tudunk.
Most még több mérgező viselkedést találunk itt: "a legcsekélyebbet se tegyétek, hogy tehertételeiteket könnyítsétek". Ez számomra nagyon értelmező fordításnak tűnik, mert más fordítások azt mondják, hogy eszük ágában sincs ezeket a terheket akár csak egy ujjal is megérinteni.
De a mérgező viselkedés egyértelmű. A másiknak feltétlenül szüksége van a nyomásra!
Talán egy példa a politikából: Nem tudom, hogy követték-e ezt a vitát a polgárok jövedelméről. A CDU kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonított a szankciók lehetőségének. A kormány hat hónapos bizalmi időszakot akart, amit most megdöntöttek. Magát a döntést nem tudom megítélni, de figyelemre méltónak tartom, hogy egyes képviselők elvből bizalmatlanok a szociális segélyezettekkel szemben, de a fizetésükön felül elég szép egyösszegű juttatásokat követelnek maguknak, amelyekért részben semmit sem kell bizonyítani. Van egy egyszeri 12 000 eurós átalányösszeg irodai eszközökre, és van egy havi négy és fél ezer eurós átalányösszeg is, amelyet a képviselők mindenféle igazolás nélkül elkölthetnek. Vannak más juttatások is, amelyek némelyike bizonyítást igényel, de ezeket az összegeket elég durvának találom, és aztán szankciókat, ellenőrzést és nyomást követelnek.
Ezért nagy óvatosságra intenék, amikor az emberek nyomást gyakorolnak másokra.
Egy másik mérgező viselkedést is észrevettem ebben a szövegben. Jézus azt mondja: "Tartsátok be, amit mondanak".
Gyakran hajlamosak vagyunk nem hallgatni azokra az emberekre, akik seggfejként viselkednek, még akkor sem, ha bizonyos pontokon igazat mondanak.
Úgy gondolom, hogy még az ilyen emberek kijelentéseihez is azzal a hozzáállással kell viszonyulni, hogy "teszteljetek mindent, és tartsátok meg, ami jó".
Persze, ez nagyon nehéz, nem is akarod megtenni, de az érett gondolkodás jele, ha racionálisan ítéled meg az állításokat.
A státusz kérdése
Térjünk át a következő szakaszra (5-12. v.):
A taps és az elismerés, mint bármilyen viselkedés hajtóereje, minden bizonnyal mérgező.
Az elismerés és a taps rendben van, de ha ez a cselekvés központi indítéka, akkor az rossz. Aztán fontosabb dolgokat rendelsz alá neki. Talán elkezded azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak, hogy továbbra is tapsot kapj, talán elkezdesz cselszövéseket szőni, hogy mások előtt továbbra is az előtérben legyél.
Azt hiszem, racionálisan nézve mindenki számára világos, hogy az ilyen viselkedés egészségtelen.
De gondolkodjunk egy kicsit tágabban. A következővel kezdődik:
"Mindent, amit tesznek, csak külsőleg teszik."
A "Mit fognak gondolni az emberek!" mondat jutott eszembe. Ez túlmutat a tapson és az elismerésen.
Mennyi helyet adsz az életedben ennek a mondatnak: "Mit fognak gondolni az emberek!"? Melyik ponton válik mérgezővé?
Gyakran hallottam, hogy a szabadegyházak tagjai félnek attól, hogy szektának nézik őket. Ezért nagyon fontos, hogy részt vegyünk minden ökumenikus tevékenységben. "Mit kellene az embereknek gondolniuk!"
Tehát természetesen részt vehetsz ökumenikus tevékenységekben, ha úgy gondolod, hogy azok értelmesek.
Milyen érzés például állást foglalni bizonyos társadalmi kérdésekben? Például az abortusz? Természetesen fontos, hogy rendelkezésre álljon a segítség, vannak speciális esetek, amikor az anya élete veszélyben van, stb. de az ember a kezdetektől fogva ember. Az abortusz helytelen. "De mit gondoljanak az emberek!"
Persze nem arról van szó, hogy az embereket lenézzük, a hangnem teszi a zenét, a nyelvezet barátságos, a tartalom tekintélyt parancsoló, de a kérdés továbbra is fennáll: "Mit gondoljanak az emberek!". Mikor válik mérgezővé?
Térjünk vissza a felismeréshez. Ne nevezz senkit a mesterednek, az apádnak, a tanárodnak. Ez persze egy kissé furcsán kinéző szöveg. Persze, ha tanonc lennék, a mesteremet mesteremnek hívnám, és apámat is apámnak hívom, és az iskoláskoromban is olyan emberekkel volt dolgom, akiket ma is tanároknak hívnék.
Nem tudom, ki fordítja le ezt a szöveget az utolsó szóig. Egyszer ismertem egy Jehova tanúját, akit a kisfia a keresztnevén szólított. Én azonban soha nem kérdeztem meg tőle, hogy ez kapcsolódik-e ehhez a bibliai szakaszhoz, csak feltételeztem.
A gyerekeim is apának szólítanak, amit most már nem tartok rossznak.
Azt hiszem, ezeknek a kifejezéseknek az uralom és a felsőbbrendűség kontextusában való használatáról van szó, ahogyan a farizeusok értették és élték azt. A 11. v. azt mondja, hogy a legnagyobbaknak kell szolgálniuk a többieknek.
Jézus itt mutatja be a perspektívát: Mi válik a másik javára? Szolgálni végső soron azt jelenti, hogy azt tesszük, ami a másik javára válik.
És ha nincs ez a perspektíva arra, hogy mi a másik hasznára van, az uralkodás és a felsőbbrendűség mérgezővé válik. Bizonyos esetekben nehéz megegyezni abban, hogy mi válik a másik javára, és ez természetesen megnehezíti a helyzetet.
A másik vélemény
Térjünk át a következő versekre (13-15. v.):
Amint itt világosan láthatjuk, Jézus Krisztus is tudott dühös lenni. Szemben állt az emberekkel, és élőben látta, hogy mit okozott a viselkedésük.
Kicsit érzelemmentesebben akarom nézni, mert most nincs közvetlenül előttem senki.
Az evangélium már kezdetben is kellemetlen volt. Nem kell mindent jól csinálnod, bűnödet Isten elé viheted, és elfogadhatod magad előtt, hogy bűnös vagy, és Jézus Krisztus által szabaddá válhatsz.
Ez természetesen kellemetlen azoknak az embereknek, akik pontosan meg akarják határozni, hogy mit kell és mit nem szabad tenni.
Ez általánosságban is érvényes: amikor a sok szabályt betartó emberek dühösek azokra, akik szabadabban, kevés szabállyal élnek, ez mérgező viselkedés.
Ne értsen félre, szerintem a szabályok alapvetően jók. De ragaszkodnia kell azokhoz a szabályokhoz, amelyeket maga is ésszerűnek és hasznosnak talál.
Ha csak azért ragaszkodsz hozzá, mert mások is ragaszkodnak hozzá, akkor gyorsan erre a pályára kerülsz: Ha én ragaszkodom hozzá, akkor a másiknak is ragaszkodnia kell hozzá! Aztán kialakul egyfajta irigység a szabályok iránt, és ez határozottan mérgező.
Továbbá a szöveg arról is szól, hogy ki határozza meg, mi az igazság. És arról is szól, hogy másoknak feltétlenül el kell fogadniuk ezt az igazságot fenntartások nélkül.
Meggyőződésem, hogy nekünk, keresztényeknek egyetlen igazságunk van, az evangélium, amelyet az Apostoli Hitvallás meglehetősen jól összefoglal. Én személy szerint még mindig hiányolom belőle a Biblia igazságát, de egyébként úgy gondolom, hogy ez az igazság az, amiben minden kereszténynek egyet kell értenie.
Minden, ami ezen túlmutat: hogyan ültessük át a gyakorlatba, milyen szabályokat találunk jónak a mindennapi életünkben, hogyan éljük meg a hitünket nagyon gyakorlatiasan? Ez az, amivel meg kell küzdenünk, a mi korlátozott megismerésünkkel és korlátozott tudásunkkal. Úton vagyunk a tökéletlenségeinkkel, gyakran tévedünk, néha félreértjük a Bibliát, de bízunk Jézus Krisztusban.
Amikor arrogánssá válunk, és azt hisszük, hogy mindig mindenről pontosan tudunk, az szintén mérgezővé válik.
A rossz hozzáállás rossz tanításhoz vezet
Térjünk át a következő szakaszra (16-22. v.):
Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, de egy alapszabály világossá válik:
Ha azt hiszed, hogy nálad van az igazság, akkor előbb-utóbb hülyeségeket fogsz mondani.
Ennyi most már elég lesz erre a szakaszra.
Mi a lényeges?
V. 23.24
Ez egy izgalmas kérdés: mi a lényeges és mi nem?
A farizeusok például, amikor olyan fűszert vettek az ételükhöz, mint a petrezselyem, tizedet vittek belőle a templomba. Ez hatalmas kiadás volt, és kinek volt haszna abból, hogy néhány morzsányi petrezselymet vittek a templomba.
Igazságosság, irgalom és hit, ez az, ami számít. Ha ezt kihagyjuk, akkor tulajdonképpen minden viselkedés mérgezővé válik. A tizedfizetés természetesen rendben van, de ez a szűklátókörűség a megfelelő hozzáállás nélkül mindenképpen mérgező.
Belül és kívül
V. 25-28
A probléma itt egyértelműen az önreflexió hiánya. Én jó vagyok, és ezzel nincs semmi probléma, ezt gondolták magukról. Jézus azonban mélyebbre tekint, és itt feltárja a valóságot.
Hajlandónak kell lenned arra, hogy időről időre elgondolkodj a saját hozzáállásodon és viselkedéseden, Isten elé kell vinned a hibáidat, és készen kell állnod a változásra, különben itt van a mérgező viselkedés egy újabb forrása az életedben.
Nos, én soha...
Térjünk át a ma tárgyalt utolsó szakaszra (29-31. v.):
"Nos, én soha nem tettem volna...", ez mérgező gondolkodás. Hasonló a helyzet, amikor az emberek viselkedését keményen megítélik a diktatúrákban. Távolról mindenki azt hiszi, hogy ellenállók.
Legyünk tudatában gyengeségünknek, sebezhetőségünknek és csábíthatóságunknak. Szükségünk van Jézus Krisztusra, akivel megbirkózhatunk a mindennapjainkkal, akivel átvészelhetjük a nehéz helyzeteket, és akihez mindig fordulhatunk.
Összefoglaló
Befejezésül még egyszer röviden felsorolom az egyes pontokat:
- Nem aszerint cselekszenek, amit tanítanak nektek.
- Természetesen helytelen elvárni másoktól, hogy többet tegyenek, mint önmaguk (szálkás bár).
- Az is mérgező, hogy a másokra gyakorolt nyomás alapvetően jó.
- De azért ellenőrizzen mindent, és tartsa meg a jót.
- A státusz kérdése
- A taps és az elismerés nem lehet a cselekvés mozgatórugója.
- "Mit kellene az embereknek gondolniuk!" Mennyire határoz meg minket ez a mondat?
- Szükségünk van arra a perspektívára, hogy mi válik a másik javára.
- A másik vélemény
- Az evangélium igaz, szabaddá tesz és sokak számára kellemetlen.
- Az evangélium alkalmazása és megvalósítása érdekében pedig alázatosan járunk a mi hiányos tudásunkkal, de bízunk Jézus Krisztusban.
- A szabályok betartása csak azért nem jó, mert mindenki ezt teszi. A szabályirigység pedig mérgező.
- Ha azt hiszed, hogy nálad van az igazság, akkor előbb-utóbb hülyeségeket fogsz mondani.
- Mi a lényeges? Igazságosság, irgalom és hit, ez az, ami számít. Ha ez hiányzik, akkor mérgezővé válik, különösen a kicsinyes viselkedés.
- Belül és kívül: Nem fontos, hogy kívülről hogyan nézünk ki, mindig magunkra kell gondolnunk, Jézushoz kell jönnünk, hogy a belsőnk megtisztuljon.
- A "Hát, én soha nem tettem volna..." elég arrogáns és mérgező is. Legyünk tudatában gyengeségünknek, és menjünk újra és újra Jézus Krisztushoz.